Nagyfrekvenciás áramút

Van két szabály, vagy inkább törvényszerűség amit PCB tervezés során mindig figyelembe kell venni. Ezek nem túl bonyolult dolgok, viszont tapasztalataim szerint főiskolán se nagyon tanítják, legalábbis nekem nem tanították.

A két törvényszerűség a következő:

• az áram mindig visszatér a forrásához, tehát mindig egy zárt hurokban folyik
• mindezt úgy teszi, hogy eközben mindig a legkisebb $(Z)$ impedanciájú utat választja

A következő példában megpróbálom mindezt látványossá tenni és a gyakorlati jelentőségét megmutatni. Ebben a kísérletben veszünk egy 1.5m-es koax kábelt aminek az egyik végén betáplálunk egy bizonyos nagyságú jelet (sajnos az értékét anno nem rögzítettük), a másik végét pedig lezárjuk egy 50Ohm-os terheléssel (lezárással). A koax két végénél az árnyékolást összekötjük egy mérőzsinór segítségével, ezzel egy rövidebb, kisebb ellenállású útvonalat is biztosítunk a terheléstől a generátorba visszatérő áram számára. Ha tehát a visszatérőáram szeretne inkább, a rövidebb, kisebb ellenállású összeköttetésen át visszatérni a koax végétől a generátorba, akkor ezen az úgynevezett bypass ágon át megteheti (itt folyik a "bypass" áram).

A legdrágább energiaforrás - Eredmények (4. rész)

Mi újat tud ez a teszt?

Manapság a "modern digitális kütyük" energiaellátásáért többnyire szabályzott kapcsolóüzemű tápegységek felelnek. Egy ilyen eszköznek, mint például egy digitális fényképezőgépnek, egy meghatározott nagyságú teljesítményre van szüksége a működéshez. A beépített kapcsolóüzemű tápegységnek nem okoz különösebb problémát ezt a teljesítményt - az elem lemerülésének pillanatáig - az elektronika számára biztosítani. Tehát amíg az elem le nem merül, bármekkora is éppen az elemfeszültség, mindig képes kivenni az elemből a kívánt teljesítményt. Az ilyen fogyasztó az elem számára úgy látszik mint egy konstans teljesítményű terhelés. Ebben a tesztben egy precíziós, konstans teljesítményű terhelést használtunk az elemek energiatartalmának meghatározásához.