Net induktivitás

Az előző blogbejegyzésben megnéztük, hogy miként lehet kiszámolni egy vezető parciális öninduktivitását és parciális kölcsönös induktivitását, most nézzük meg mire tudjuk használni ezeket a gyakorlatban.

Az 1. ábrán egy PCB-re jellemző áramhurkot láthatunk. A szokásos elnevezést használva a felső keskeny vezetősávot $Signal$-nak nevezzük, az alsó széleset pedig $Return$-nek (ez utóbbit szokták a GND-vel azonosítani). Ha jobban megnézzük az ábrát, azt láthatjuk hogy a $Signal$ vezetősáv vége egy rövidzárral kapcsolódik a $Return$-höz. Ez most csak az egyszerűség miatt lett így rajzolva, a való életben ott sokféle terhelés lehet, például egy IC bemenet, egy lezáró ellenállás, stb.

Lényeges kérdés, hogy miért érdekes számunkra az áramhurok induktivitása? 

1. ábra: Áramhurok a PCB-n

A legdrágább energiaforrás - Hogyan teszteljük? (1. rész)

Mindenki tapasztalja, hogy meglehetősen drágák az elemek, de azt talán kevesen tudjuk, hogy ár/energia arányban messze ezek a legdrágább energiaforrások. Ha elkezdünk egy kicsit számolgatni, rögtön kiderül, hogy az elem a legdrágább energiaforrás amit hétköznapi ember használhat. Ha veszünk egy 4-es ceruzaelem (AA) pakkot, annak ára körülbelül 600Ft. Ebből egy elem, jó esetben 2.5Wh energiát képes leadni, majd kipurcan. Tehát 1Wh energia körülbelül 60Ft-ba kerül. Összehasonlításként az áramszolgáltató 1kWh energiát ad nagyjából 40Ft-ért, ha összevetjük a kettőt, az jön ki hogy az elem 1500-szor drágábban szolgáltat ugyanannyi energiát.
Ha már ilyen drágán tudunk csak "hordozható energiát" vásárolni, érdemes letesztelni , hogy a különböző elemek között van-e különbség, ugyanis ár tekintetében elég nagy a szórást lehet tapasztalni közöttük. Ha csak az úgynevezett "tartós" azaz az alkáli elemeket vesszük számításba, akkor ezek közül lehet venni 700Ft-ért 10db-ot, de az sem okoz problémát hogy találjunk 1200Ft-ért 4db-ot. A következőkben megnézzük, hogy milyen teszttel fogjuk összehasonlíthatóvá tenni a különböző elemek ár/energia arányát.

Sokan csináltak már összehasonlító teszteket konstans áramú-, vagy konstans ellenállású terheléssel, ezekkel csak annyi a bökkenő, hogy ilyen fogyasztókat nem igazán használunk a hétköznapokban. Azok a fogyasztóink, amelyek igazán igénybe veszik az elemeket, mint például egy digitális fényképezőgép, legjobban egy konstans teljesítményű műterheléssel helyettesíthető. Majd látni fogjuk, hogy egy ilyen műterheléssel is csak közelíteni lehet a valóságos eszközt (fényképezőt), mert az általa felvett áram pillanatról pillanatra képes változni, és persze változik is.